Következő előadás:

... ?

Aki eljön, meglátja, aki nem jön, megbánja :-)

2008-09-29, Népujság

A péntek esti izgatott zsongás, a népes közönség, a virággal is „felfegyverkezett" sok idős és fiatal a kövesdombi székház körül egyértelműen jelezte, továbbra is esemény a Maros Művészegyüttes bemutatója. Akkor is, ha a népszerű társulat szembe megy az árral, s nem engedi elragadni magát a napjainkat mindinkább elözönlő talmi, bulváros, lakodalmas, manélés divatok agresszív hullámaitól. A Könczei Árpád koreografálta előadás, a tíz év után felújított, felfrissített Sodrásban az együttes határozottan kitaposott útján halad, és valóban megérdemli az elismerést, a szép sikert, a tapsot, amellyel a végén a nézők nem fukarkodtak.
Igaz ugyan, hogy az est első részét, a küküllőmenti táncokat amolyan műsorkiegészítő tölteléknek érezhettük, hiszen eléggé szervetlenül társult a katonaélethez kapcsolódó, jól megkomponált, kerek, egész Sodrásban című produkcióhoz, de ez is élvezetes volt, és ismét meggyőzött, milyen jók a Füzesi Albert és Kovács Ildikó vezette táncosok. Volt bennük ritmus, virtus, sodró lendület, csak hát azokra a múlt rendszerbeli beidegződésekre is emlékeztetett, amikor kötelező volt egyensúlyt teremteni s minden alkalommal a testvéri együttélést is bizonyító különféle nemzetiségi dalokat és táncokat is beiktatni. Nem hiszem, hogy ez most is elhagyhatatlan lenne, ha a műsor nem így kívánja. Amúgy látványosak voltak a magyar-lapádi, pecelkai, szászcsávási és magyarózdi magyar, román illetve cigánytáncok. Szépek a Kásler Magda ihletetten, autentikusan előadott, az estet az egész előadás folyamán hatásosan színesítő, atmoszférateremtő dalok. Kár, hogy a hangosítás olykor bántó alapzajokat is behozott. Ezen a téren és a fénytechnikában is van még javítanivaló. A székház rendbetétele után talán ez lesz a következő lépés. S ha már az észrevételeknél tartunk, azt se hallgathatjuk el, hogy az idősebbek nosztalgiával gondoltak vissza arra az időre, amikor teljesebb volt a zenekar. Persze a Moldován Horváth István vezette együttes így is mindent megtett a siker érdekében, és nekik is nagyban köszönhető, hogy különösen a második részben maradéktalan élményt kaptunk.
Táncos, dalos történelemidézés, illúziókeltőn koreografált időutazás, hangulatosan megidézett népszoká-sok, tetszetős, eredeti, szép öltözékek, hozzáértéssel adagolt dráma, humor és tragédia mutatta be mindazt, ami a katonáskodással járt: a magyar legényeket a századok során ennek kapcsán ért számos sorscsapást. A toborzástól a mulatozáson, kiképzésen át a háborúskodásig, az esetleges szomorú végkifejletig ötletesen sok mindent megelevenítenek az előadott jelenetek, a magyar nyelvterület több vidékének hagyományait felvillantják hol erőteljes karakterekkel, hol tréfásan, hol meg finom líraisággal. Feltűnnek, felhangzanak a vajdaszentiványi, kiskunsági, felvidéki, kalotaszegi, mezőségi, rábaközi táncos figurák, dallamok, lenyűgöz a verbunk sokfélesége. Megjelenik Magyarszovát, a Tiszavidék, Bodrogköz.
Keservesek váltják egymást vidám, pergő dalokkal. Ördöngösfüzesre, Kalotaszegre ismerhetünk, a jellegzetes ruhák is segítenek ebben. Ha pedig kevésbé vagyunk jártasak ebben, akkor mindez csak tetszik, mert tényleg magával ragad az előadás. Másfele is biztos sikere lesz.

N. M. K.