Szem fölött, szív mögött

Nagy Botond

A Maros Mûvészegyüttes új bemutatójáról

Elfeledett táncok, rítusok, a múlt visszatérô mozgóképei. Egymást követô lépések, egymásra rakódó idézetek, igézések, áldások és átkok sorozata, egy olyan hitvilágban gyökerezô dramaturgia és koreográfia, amelynek számottevô részét régen elfelejtettük már. Ami megmaradt, azt a mesékbe, rigmusokba, táncokba kódolta a menteni igyekvô kollektív emlékezet. És vannak, maradtak még, akik e kódokat kibontják, az ôket rejtô táncokat legjobb tudásuk szerint rekonstruálják, betanítják, majd meg is mutatják. És a siker e táncok további fennmaradásának kulcsát rejti a vastaps mögött.

A Maros Mûvészegyüttes legutóbbi, Szem látta, szív szerette címû bemutatója ilyen produkció. Mûfaja szerint nem táncszínház, hanem az együttes legjobb hagyományai szerinti folklórmûsor, üdítô színfolt a táncszínházi bemutatók sorában.

Cselekménye voltaképpen egyszerû: mert nincsen. Van azonban rejtett dramaturgiája, pillanatai, amelyek összefogják a részeket, egészbe kovácsolják az egymástól elkülönülô táncokat. Varga János koreográfus rendezôi koncepciójában táncok egymásutánisága követi egymást, a különbözô vidékek táncait dramatikus jelenetek kötik össze, egységes egésszé téve, harmonikus egységbe kötve az elôadást. Az alkalmazott székelyföldi, nyárádmenti, kalotaszegi táncok egy része ismert, más része nem: olyan elfeledett táncrendeket is láthatunk, mint a magyarói verbunk, miközben az elôadás egészét átszövi egy furcsa, archaikus mélységû, ôsi hitünk rejtelmeit idézô, rituálékra hajazó hangulat, a tánc és a mögötte lévô üzenet misztériuma: ráolvasások, igézések sora tetôzi, babonák és hiedelmek sorozata terheli az elôadást, amely ezeknek súlya alatt nem összeroppan, hanem kiteljesedik: fogamzás, születés, párkeresés, szerelem, halál – az ezeket megidézô sorok mögött egy elfeledett hitvilág rejtezik, a sorokat felidézô, megelevenítô táncok pedig elemi erôvel, szinte megsemmisítô energiával "robbannak" a színpadon. És ez az erô áthatja a közönséget is, amely részévé válik az egésznek, nem csupán szemlélôjévé. Részvételét fokozzák a játszók, akik titokban összekacsintanak vele, hozzá szólnak, mint hol együttérzô, hol nevetô harmadikhoz. Mert a rítusok titokzatossága, a ráolvasások súlya mellett a humor is a produkció elengedhetetlen része: legyen szó akár pajzán asszociációkról, akár vásári jelenetrôl, akár a vidéki élet egy-egy mozzanatának nevetésben fogant megelevenítésérôl, az alkalmi színészekké változó táncosokon nem fog ki a feladat. És így válik kerek egésszé az elôadás, az emberi életet stilizáltan szimbolizáló mikrovilággá, amelyben ôsi táncainkon keresztül jelennek meg a sors szükségszerû fordulatai mélyen, intenzíven, hol nevettetôen, hol gondolkodtatóan, autentikus viseletek segítségével és szinte hihetetlen energiával. Vad nép vagyunk, dalaink szépek, táncaink is vadak, de erôsek, ôszinték, és bennük rejtezik az a tiszta tudás, amelyet a ránk települt és tôlünk idegen kultúra szinte teljesen számûzött a kollektív tudatalattiból. Ami megmaradt, abból ihletôdött a produkció. Szem látta és szív is szerette.
Népujság 2010 március 1

Hosszú és fárasztó munka után jó műsort sikerült fabrikálni ( gondolom én ). Azt írnám le ami kimaradt a műsorfüzetből és az interjukból.
Olyan adatközlők táncát is felhasználtuk akik már már közismertek mint például Vincze Ferenc és Vincze Árpád Magyarszentbenedekről, Berki Frerenc ( Árus) és Berki Béla Mérából, Gergely István ( Fogadós) Inaktelkéről, Ujvári Samu Szucságról, Lőrincz Lajos Korondról.
De a kevésbé ismertekről is hadd szóljak. Kevesebben hallottak Kocsis Józsefről ( Dombó ), Vass Károlyról ( Bükkös ), Horváth Károlyról, Puli ( Magyarózd ), Kiss Sándorról, Amerikás ( Magyarlapád), Lőrinc Mihályról és Tófalvi Árpádról ( Pálpatak), Tötszegi Károlyról és Boncz Istvánról, Pitti (Méra).
A Magyarói, 18oo-as évek végén született öregekről külön szólok. Szász Gáspár, Szász Mihály ( Virginás), Szász István mellett Kolonas Alex, Kolonas Ioan és Geczi Georg tánca is látható műsorunkban.
És a felsorolás nem teljes. Varga János ( Boxos) ezuttal is legalább két műsorra való anyagot paszirozott bele a műsorba.

Aki eljön meglátja, aki nem jön megbánja !

Részt vettünk a XV. Duna Karnevál rendezvényein. Versenyprogram is volt az Erzsébetligeti Színházban,
a II. Lánchíd Nemzetközi Néptáncverseny keretében.
A Maros Művészegyüttes a következő díjakat kapta:
- a legjobb zenei összeállítás díja
- a közönség díja
- a résztvevő együttesek díja